Eastern European Collectors
Knoll Galria Budapest

 

HU  EN  DE  

Kritika/Elemzés/Média


Pelesek Dóra: Az időtlen jelen-lét formái - Az érinthetetlen, ember-alkotta anyagok vizualitásának ambivalenciája Tony Cragg műveiben

Balkon, 2009/10, 36.o.

webcache.googleusercontent.com/search

Tony Cragg

Tony Cragg: Digital Skin, 2006, bronz, két részes, 80x85x80 &135x150x80 cm

2009. szept 10. - 2010. január 9.

 

Tony Cragg szobrait a bécsi Unteres Belvedere tavaly együtt mutatta be Franz Xaver Messerschmidt 18. századi szobrász híres karakterfejeivel (amelyből a Szépművészeti Múzeumban is található három), most pedig a KnollGalériaBudapestben láthatók az utóbbi időben készült munkái.

KnollGalériaWien&Budapest és Cragg sikeres együttműködése a `90-es évek elején kezdődött, melynek kapcsán ez idő alatt 15 retrospektív kiállítása volt látható közép- és kelet-európai múzeumokban, utoljára 2005-ben a moszkvai Művészek Központi Házában.

A média által meghatározott létünkben Cragg - kvázi klasszikus szobrászként - munkáiban a szabadon álló, körbejárható szobrokra koncentrál, amelyekért a legnagyobb elismerésnek számító díjakat kapta meg (többek között a Turner-díjat 1988-ban, majd a Piepenbrock szobrászati díjat 2002-ben, 2007-ben pedig a Praemium Imperialé-t), s a legfontosabb nemzetközi képzőművészeti eseményekre és múzeumokba kapott kiállítás-meghívásokat (1996-ban például a párizsi Pompidou Központba, 1997-ben a Velencei Biennálére, 2008-ban pedig a bécsi Unteres Belvedere-be).

Alkotásaival az észlelésnek arra a sajátosságára reflektál, hogy a nem egyértelműen definiálható formákat is ismerős sémák szerint próbáljuk értelmezni. Az anyag látszólagos egymásra rétegzésével, csavarásával, forgatásával, nyújtásával és eltolásával hozza létre műveit, úgy, mintha képzeletbeli gerincoszlop köré készítene szobrokat. Az impozáns, mégis játékos fa-, gipsz, kő- vagy bronzszobrainak sziluettjeiben, pozitív és negatív nézeteiben ismerős struktúrák, formák, tájak vagy testek fedezhetők fel, sőt gyakran emberi arcokat, profilokat idéznek.
Maga Cragg minderről így írt: „Célom nem az volt, hogy portrékat hozzak létre, sokkal inkább az `axiális tekintet`-eket akartam felismerhető sziluettekkel jelölni. De ha ettől a tengelytől akár egy lépéssel is eltávolodunk, az arcok grimaszolni kezdenek, és még előrébb vagy hátrébb lépve az oszlop váratlan szobrászati elemekre folyik szét.”
(Tony Cragg: „Wirbelsäule Continued (2006)“, in: Tony Cragg - In and Out of Material, Kat. Berlin/Duisburg, 2006/07, 183.)