Kritika/elemzés/média:
Dékei Kriszta: Képek és szavak, in: Magyar Narancs, 2012. május 17., 33.o.
magyarnarancs.hu/kepzomuveszet/kepek-es-szavak-harca-80064
Váradi Júlia Birkás Ákossal beszélget, Dobszerda c. műsor, Club Rádió, 2012. május 9.
Fehér Dávid: A festészet krízisétől a krízis festészetéig, in: Új Művészet, 2012. május, 14-15.o.
Nemes Z. Márió: Birkás Ákos és a látás érzéki politikája, in: Flash Art 2012. május-június, 90.o.
A kiállítás létrejöttét támogatta:
Birkás Ákos
 |
„És még ha értéktelennek is ítélnénk a mai festészet egészét, egy művészeti ág pillanatnyi eltűnése miért jelentené a művészet végső katasztrófáját?”
(Jacques Ranciere: „Chroniques des temps consensuels”, Seuil 2005, „Crise de l’art ou crise de la pensée?” 1998, 64.)
2012. április 6. - június 9.
Birkás Ákos legújabb munkáihoz nemcsak kiindulási alapot, hanem képi elemet is jelentenek a francia politikai filozófia meghatározó gondolkodóinak szövegei.
A kiállítás címéül választott Ranciere-mondat a művészet-elméleti diskurzus egyik legaktuálisabb témáját, a festészet válságáról szóló vitát kínálja fel a művek kontextusaként, indirekt módon így is ösztönözve a konkrét művek elemzésére, s pozíciójuk meghatározására.
Birkás festményei és rajzai - mind témájuk, mind különleges képi szerkezetük által - dinamikus nyelvet és helyzetet kínálnak mindehhez. A média-képek alapján készült festményeket átható, lebegő - s hol tisztán olvasható, hol az újabb festék-rétegek alatt néhol vagy teljes egészében eltűnő - szöveg az ábrázoltakhoz időnként jól kapcsolható, ám előfordul, hogy azoknak egyáltalán nem felel meg, sőt néhol kifejezetten ellenszegül.
Így a művek értelmezhetők egyrészt az új média-műfajok ironikus festészeti parafrázisaként, s egyúttal kép és szöveg kapcsolatára és hiearchiájára, egymást kiegészítő, vagy kioltó hatására vonatkozó hagyományos teoretikai vita ironikus kommentárjaként is.
Birkás Ákos festményein nem bizonyosságok, stabil helyzetek mutatkoznak meg, s akár politkusok reptéri találkozóját, akár az iskolában, az osztályteremben a táblánál felelő diákot, vándorló afrikaiakat, vagy kuporgó fiatal festőket jelenít meg, mindig dinamikus szituációt hoz létre, amelyben észrevenni engedi, hogy a hétköznapi helyzetek mindig viták és megállapodások eredményei, mégha csak nyughatatlan, s rövid időszakokra is.
