Eastern European Collectors
Knoll Galria Budapest

 

HU  EN  DE  

Kritika/Elemzés/Média:

Süvecz Emese

Méltó búcsú Birkás Ákos festőművésztől

Műértő 2019. márc., 4.o.

Interjú Pilinger Erzsébettel a Klubrádió Café Péntek c. műsorában

2019. febr. 8., Felvétel:

https://www.klubradio.hu/archivum/cafe-pentek-20196-heti-adas-1718

Sirbik Attila:

Sosem bevégződő kezdeményezés

Ùj művészet, 2019/3, 42-44.o.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kiálitás megvalósítását támogatta:

Birkás Ákos: Az űr betöltése

Birkás Àkos: a Krankenbilder-sorozatból, 2017, olaj/vászon, 25x20,5 cm

Megnyitó:

2019. febr. 1, 19 óra

A kiállítás látogatható:

2019. jan. 31 - márc. 23.

 

 

Birkás Ákos Sérült kép című festménysorozatában, amelyet Az egész és a maradék c. kiállításán mutatott be 2016-ban, az absztrakt és realista ábrázolásmódok egymást felerősítő, ellentétes közegekként jelentek meg. Birkás itt a társadalmi feszültségeket, a mediális közösségi hálózatok és az egyén viszonyának működését mint aktuális szociális-politikai jelenséget festészeti problémaként is felvetette. Bár művein az azóta eltelt időben e két kifejezési forma ütköztetésének elve nem változott, azonban új, lényeges elemként tűnnek fel saját portréi. Ám ezek nem értelmezhetők hagyományos önarcképként, mint ahogy a korábbi munkáin megjelenő alakja is különböző szerepeket testesít meg, s ezzel festőként kockázatot vállal, helyzetekkel azonosul. Ilya Chashnik - a szuprematizmus elméleti elképzeléseit a leggyakorlatiasabban alkalmazó művész – kereszt-struktúrájában megjelenő önarcképe is új szerepet jelöl, s ahogy munkanaplójában említi, a nézőre irányuló tekintete kihívó, provokatív, vitára ösztönző. A klasszikus orosz avantgárd spiritualitáshoz és radikális társadalmi utópiákhoz egyaránt kapcsolódó közegében megjelenő portré nem csak a jelen problémáira reflektál, hanem visszautal Birkás korábbi gondolkodásmódjára is, amikor egy interjúban az önarcképet a portréfestés tautologikus végállomásának, a portré ikonjának nevezi.

 

Legutóbb készült művei is tovább viszik ezt a korábbi gondolkodási folyamatot, amely a hiányzó idő miatt részben megszakadt, részben más irányokban folytatódott. Kiállításunk ennek bemutatására vállalkozik. A kiállított munkák egy részén már nem a figurális és absztrakt elemek konfliktusára esik a hangsúly, hanem annak megértésére, hogy ezek az egyszerre jelen lévő, független, ám egymást teljes mértékben átható festészeti közegek alkotnak egy univerzumot.

 

Birkás munkanaplójában e képek készültekor feladatai között „Az űr betöltésé“-t említi, ami a festészet problémái mellett a művész szerepére is utal. Ez utóbbit gondolja végig az orosz avantgárd és a jelen összefüggéseit feltáró szövegében Boris Groys is, amit Birkás naplójában ugyancsak megemlít. Groys az avantgárd művészet demokrácia irányába mutató szerepét és félreértett státuszát hangsúlyozza. Egy olyan folyamatot ír le, amelynek során az avantgárd az empirikus és a transzcendens megkülönböztetésére irányuló, „gyenge, ismétlődő transzcendens művészeti gesztus“-sal később a kortárs demokráciák egyik – a szerző számára legrejtélyesebb – terét, a közösségi hálózatok terét nyitja meg. E kommunikációs fórumok művészeti-társadalmi hatásai Birkás festészetében is kísérleti folyamatok ösztönzőivé váltak.

 

Sokrétű, összetett életművét a jövőben a megnyitón bemutatkozó Birkás Ákos Művészeti Alapítvány és a Knoll Galéria fogja gondozni.

 

 

Pilinger Erzsébet-Sasvári Edit

 

A kiállítás rajtuk kívül Szikra Renáta, Szipőcs Krisztina és Szolláth Gábor együttműködésével valósult meg. Köszönet a résztvevőknek.

 

 

Támogató: NKA